Május utolsó hétvégéjén, 28-án vasárnap került sor a Szilvásvárad Maratonra a Bükkben. Egyesületünket ezúttal négy montis is képviselte. Eredmények, infók a versennyel kapcsolatban az alábbiakban olvashatók.
Eredmények: LETÖLTÉS
Csintalan Miklós: Rövid táv Master4 4. hely
Eisemann Róbert: Középtáv Master1 31. hely
Gelle Olívia: Rövid táv U19 3. hely
Tapsonyi Sándor: Középtáv Master1 17. hely
Versenykiírás: LINK
Robi és Sanyi beszámolóját a versenyről az alábbi linkre kattintva olvashatjátok.
Robi:
„Nekem és családomnak, ez a kiruccanás mindig egy hosszú hétvégézés! Szeretünk itt lenni!
Jól indult a nap és most a reggelimre is odafigyeltem, nehogy úgy járjak, mint a Bakonyban!
Bemelegítés Sanyival, meg Olíviával, összefutottunk Csintalan Mikibával, meg Benyeczkó Janival! Csapatfotók készültek, aztán indult is a bemelegítés!
Rajtba viszonylag jó helyre sikerült beállni!
Rajtot követően elindultunk felfelé, Sanyóca olyan tempóban ment el mellettem, hogy azt nem tudtam és nem is akartam felvenni!
🙂Saját tempóban haladtam felfelé, aztán a hosszú lefelében megindultam volna, csak voltak előttem és feltartottak, nehezen tudtam csak megelőzni őket, mert egynyomos volt majdnem végig! Aztán megkezdtük a hosszú mászást (Ördögoldal), ott nagyon elfáradtak a lábaim, nem tudtam egyenletes tempóban haladni! Nem tudom mi okozta, ezt a hirtelen savasodást, figyeltem a frissítésekre is, meg a kajára is! Aztán Bánkúton tartottam egy kicsivel hosszabb szünetet (kulacs töltés, banán, szőlőcukor evés)! Lefelé aránylag jól haladtam, azt hittem sikerül kicsit lelazítani, de aztán Ómassánál elkezdtünk megint mászni felfelé és éreztem, hogy a lábaim nem 100%-osak! Jávorkútnál kidőlt fákon kell átemelgetni a bringát, itt kezdtem el úgy görcsölni, hogy nem is tudom mikor éreztem ilyet utoljára! Innen még azért volt bőven hátra! Aztán kiértünk Nagymezőre, itt már aszfalton haladtunk, talán egy fokkal jobban éreztem magam!
Aztán az utolsó hosszú lefelében még előztem egy-két embert, utána tök egyedül értem célba! Szeretem ezt a versenyt, ezt a pályát, de most valamiért nagyon kicsinált!
Azért a tavalyi eredményemhez képest így is javítottam 7 percet, meg 12 helyezést, így a master1 korcsoportban a 31. helyen értem célba! Sanyóca nagyot ment, a rövidtávosok is remek eredményeket hoztak haza! Gratulálok mindenkinek!
Következő megmérettetés június 17. MTB Piknik Vértesboglár! Hajrá Brigetio!”
Sanyi:
„Május 28-án immár számomra is kezdetét vette a montis szezon. Ami az idei évet illeti, már januárban világossá vált, hogy időben eléggé korlátolt lesz a felkészülésem a teljes évben. A bringám is egész télen szétszedve állt, azzal utoljára a novemberi Veszprém Cross hobbi kategóriájában indultam. De aztán jött egy Húsvét hétfői verseny a kisbéri Evolúció KSE szervezésében, amire a baráti társaság miatt nem tudtam nemet mondani. Remek versenyt hoztak össze, az egyenkénti indítású, terepen zajló időfutamukat végül tömegrajttal indították útnak. És jó is volt ez így. A hántai dombokon már az első kör során kialakult egy erősorrend, és ez stabilizálódott is a verseny végéig. Ami engem illet, én már az első kör 2/3-ad részénél defekteltem, és az addig összehozott hetedik helyemet a kör végén a nyolcadik pozícióból végül feladtam.
Aztán ami az április további részét illette, a montis edzések valahogy továbbra is elmaradtak részemről. Szilvásváradot megelőzően a Gerecsében még egy-egy edzést azért sikerült összehozni április és május folyamán. Ami a felkészülést jelentette számomra, azt a májussal kezdődő országúti edzések adták. Ugyanis egy ismerősöm unszolására fejet hajtottam, és úgy döntöttem, hogy heti egy vagy két alkalommal bringával fogok munkába járni. Ez kb. napi 100-110km-t jelentett, attól függően, hogy épp mennyire siettünk haza. Azt kell, hogy mondjam, hogy a recept bevált. Mind montival, mind cycrocross bringával kipróbáltam már az útvonalat, és hát egyik sem volt az a kényelmes tempó, sőt! Lényeg a lényeg, a folyamatos terhelés jócskán javított az állóképességemen.
Nos ilyen előjelek után érkezett el az említett május végi Top Maraton nyitóverseny. Az egyesületünket immáron négy fővel képviseltük a versenyen, és ha hozzávesszük, hogy Nagy Sanyi személyében még segítőnk is akadt, máris öt főről beszélhettünk, ami új rekordnak számít! 🙂
Az utazást szombat délután 3 után kezdtük meg, az egyesületből Miki ‘bá és egy külsős barát, Benyeczkó Jani társaságában. Hát jó kis túra kerekedett belőle. A három és fél órás út azt eredményezte, hogy a szilvásváradi rajt-cél területre 19 órára érkeztünk meg. Gyors rajtcsomag átvételt követően a szállásunkat foglaltuk el, majd ezt követően elugrottunk vacsorázni is egyet. Két előékünk, Olívia és Robi személyében még információkat is szolgáltatott a pálya állapotáról, ők ugyanis jóval hamarabb érkeztek, és a rövid táv útvonalán végighaladtak.
Vasárnapi is egy ragyogó, ám még koránt sem meleg időjárás fogadott bennünket. Persze szokott itt meglehetősen zord időjárás is lenni az elmúlt évek tapasztalatai alapján, de ezúttal erre nem lehetett panasz.
Az új rajt-cél terület némileg eltolódott, amiről a későbbiekben még említést teszek, mert döntő volt. A verseny helyszínére időben kiérkeztünk, majd Olívia és Robi társaságában el is indultunk melegíteni. A Millenium-kilátó irányába indultunk meg, de aztán mégsem jutottunk fel addig. A hosszú távosok rajtjáig ugyanis le akartunk érni a völgyből.
A rajtban nagy volt a tülekedés, az azért bebizonyosodott, hogy a Crosskovácsiban és Mátra-Maratonon alkalmazott box-os rajtoltatás sokkal szerencsésebb, mert a rövidtávosok hadán nem egyszerű átvergődni, hogy az ember a saját mezőnyében találja magát.
A 10 órás rajtoltatásunkat követően nagy helyezkedés kezdődött. Rajt előtt háromnegyed órával Nutrend Acceler tablettát, fél órával pedig egy fél Nutrixxion energiaszeletet fogyasztottam.
Magamhoz mérten egész jó ütemben haladtam felfelé, és idő előtt egy nyugis mezőnyben találtam magam, csak a tekerésre kellett koncentrálni. Nagy Sanya biztatását az első frissítőpont előtt és után is élvezhettem, ami egy plusz drukkot adott a felfeléken. (Köszi!) Egyébként említett első frissítőpontot nem is kellett igénybe vennem. Aztán ezt követően jöttek hosszas lejtőzések, az iramra nem lehetett panasz. Még mielőtt a második Bánkúti sípályás frissítőponthoz értünk volna, a hírhedt Ördög-oldal megmászásán kellett túl lennünk. Három rövidebb leszállást beiktatva jutottam túl ezen a részen. Bánkúton szükségem volt a két kulacs utántöltésére, illetve két harmadolt banánt is elfogyasztottam. Újabb veretés következett lefele, hogy aztán újra mászás jöhessen. Egész jól éreztem magam még itt is, arra ügyeltem, hogy minden órában egy újabb Acceler tablettát fogyasszak. A verseny során végül is két magnézium ampullát is felhasználtam, inkább csak megelőző jelleggel.
Sanyával még a pálya további két különböző pontján találkoztam, drukkja újabb löketet adott a hátralévő kilométerekre. Olaszkapunál, az utolsó frissítőponton még egy menet közben felvett pohár víz jól esett, hogy aztán utána megkezdődhessen a majd 10 km hosszú lejtőzés a cél felé. Ennek a szakasznak a teteje megszokás szerint elég köves tud lenni, de ezúttal lejjebb is sokkal inkább ez volt tapasztalható, ami meglepett. Aztán hogy fokozódjon a tempó, a középtáv abszolút harmadik női versenyzőjét is nyakamba kaptam, a gödöllőiek versenyzője meglehetősen elszántan vetette bele magát a végjátékba. Olyannyira, hogy nekem pont ezekbe a lefelékbe való beletekerés nem jött össze. A lábam ugyanis elkezdett görcsölni. Először a bal combhajlító, mert egy kicsivel később a jobb is lerúgta magát. Ezért kénytelen is lettem Mónikát magam elé engedni, úgy éreztem, hogy ebből nem jöhetek ki jól. De itt kanyarodnék vissza a beszámolóm elején tett utalásra. Mivel már javában zajlik a lovasstadion modernizációja, a rajt-cél terület valamelyest feljebb tolódott, ezért úgy kb. 300m-t egy emelkedőn kellett megtenni. Ezzel lehetőségem nyílt, hogy a lábaimat újra munkára bírjam (lejtőzés közben, 40-50 km/órás tempónál nehéz volt beletekerni a hajtásba). A tekeréssel ugyanis sikerült a görcs közeli állapotot uralnom, és az célhoz vezető 50m-es egynyomsávos utat mégicsak Mónika elé beesve tehettem meg.
A célban már a két utitársam várt. Csintalan Miklós személyében a rövid táv Master4 korcsoportjának 4-ik helyezettjének gratulálhattam, akinek csak nüanszokon múlott a dobogós helyezése. Benyeczkó Jani barátom is jócskán belehúzott, ő a rövid Master3 korcsoport második helyén érkezett.
Ami az én eredményemet illeti, nekem is sikerült a sorozatban mutatott legjobb formámat hozni, a Master1 korcsoport 17-ik helyével. Csapatunkból Eisemann Robi is egy jót ment ismét, ő a 31-ik helyen látta meg a célvonalat ugyanebben a kategóriában. Gelle Olívia pedig debütáns Top Maraton versenyén az U19 női kategóriájának harmadik helyén ért célba.
Gratulálok a társaknak, és bizakodva várom a sorozat következő állomását.”
Strava log: LINK