Brigetio KSE

BRM400 – Moravian Rhapsody (2025. május 17.)

Május 17-én rajtolt el a BRM400 – Moravian Rhapsody túra Pőstyénből, 416 km távval és több mint 5100 méter szintemelkedéssel. Az előrejelzés nem sok jót ígért, de Patrik nem hátrált meg az időjárástól. Már a rajt környékén szemerkélt az eső, és ez az állapot nagyjából Velehradig tartott. A 103. kilométernél egy jégeső is rázúdult a mezőnyre, ami bár gyorsan odébbállt, jelezte: ez nem lesz egy napos, gurulós bringázás. Féltávig még viszonylag szerencsésen megúszták a rossz időt, de Kvasice után újabb esőfelhő csapódott hozzájuk, így 150 km-en keresztül hol esőben, hol csupán nedves úton haladtak tovább. A Sv. Hostýn-i bazilika közelében már 3,5 fokra hűlt a levegő, így elő kellett venni minden tartalék meleg ruházatot. Mintha mindez nem lett volna elég, 100 km-rel a cél előtt Patrik még egy defektet is begyűjtött, de ez sem törte meg: vasárnap reggel, kevesebb mint 19 óra tekerés után sikeresen célba ért – és az összes induló – 7 fő – szintidőn belül teljesítette a kihívást.

BRM600 – Randonneur 10K (2025. május 31.)

Két héttel később, május 31-én következett a BRM600 – Randonneur 10K, újra Pőstyénből indulva, ezúttal 601 km és 8527 méter szinttel. Az időjárás ezúttal kedvezőbben indult, és az első 140 km-en sok ismert szakasz is visszaköszönt a korábbi 400-as túráról – most végre szép időben. Zlín után a terep egyre hullámosabbá vált, és már Lengyelország felé tartva egy heves vihar is elkapta őket. A hatodik ellenőrzőponton egy étterembe menekültek, itt sikerült átvészelni az ítéletidőt egy jó étkezés közben. A felhők végül előttük haladtak tovább, így csak a vizes aszfalt maradt emlékül, de ez sem könnyítette meg a haladást. A lengyel határ közelében már brutális, gyakran 14% feletti emelkedők fogadták őket, amelyek az éjszakai haladás közben is ébren tartották a testet és az elmét. Hajnalra ködbe burkolózott az út, és őzek is keresztezték a bringások útját, de a lassan szétoszló párában átszűrődő fények kárpótolták a nehézségeket. A nappali szakaszon aztán újabb kihívásként érkezett a nyári kánikula: 29 fok feletti hőmérséklet és meleg szél kísérte az utolsó 150 kilométert, ahol a vízutánpótlás létfontosságúvá vált. A visszafelé vezető úton Szlovákiában még néhány kellemetlen emelkedő is hátra volt, de Patrik végül bőven szintidőn belül 28 óra aktív tekeréssel célba ért.

Két hét alatt több mint 1000 km, majdnem 14 000 méter szint, hegy, eső, jégeső, vihar, forróság, hideg, defekt, köd és őzek… és Patrik mindezt fegyelmezetten, türelemmel, és példás sportemberi attitűddel teljesítette. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen elszánt, kitartó tagja van egyesületünknek!