Tegnap megtartottuk idei rendes Közgyűlésünket a komáromi Monostori Erődben! Az első napirendi pontban Gregor Zoltán elnök előző évről szóló szakmai beszámolóját, a második napirendi pontban az előző éves pénzügyi terv teljesítéséről szóló beszámolót fogadta el a Közgyűlés. A harmadik napirendi pontban az idei célok kerültek meghatározásra, amelyek között szerepel, hogy 2018-ban is megszervezésre kerül az egészségmegőrző túrasorozat, a Szomód DH, a Brigetio MTB Maraton és gyermekversenyek, a Brigetio Országúti Mezőnyverseny, továbbá a Brigetio egyenkénti indítású időfutamverseny is. A 4. napirendi pontban az éves költségvetést fogadta el a Közgyűlés. Az 5. napirendi pontban az ÉV KERÉKPÁROSA 2017 díj került átadásra, melyet ifj. Héregi Péter vehetett át, aki az AKESZ sorozatban és a Bike Attack sorozatban elért kiváló eredményével és a jelentős társadalmi munkájával érdemelte ki a megtisztelő díjat. A Közgyűlésen a jelenlévő tagok megismerhették az idei edzőtábor tervezetet is, amely idén júliusban Salzburg-Porec között kerül megszervezésre. Tagjaink átvehették az egyesületi zoknikat, bögréket és csapatmez rendelésére is volt lehetőség. A Közgyűlést állófogadással zártuk, melyről Agócs Gábor gondoskodott. A termet köszönjük a Monostori Erődnek!
Csapatunkat hárman képviseltük, Csintalan Miklós, ill. fiatalabb és idősebb Héregi Péter. A 100 km teljesítéséhez 17 kört kellett teljesíteni a felvezető kör megtétele után. A versenyt szervező, és a versenyen is induló Lubos Miklovics az idei évben először, izgalmasabbá téve a versenyt az 5. a 10. és a 15. kört leggyorsabban teljesítő versenyzőjének külön díjat hirdetett meg, ami előre vetítette, hogy ezekben a körökben majd felbolydul a mezőny. Reménykedtünk kicsit, hogy lazább tempó lesz majd, mint a megszokott 10 körös versenyeken, de a rengeteg jó versenyzőnek „hála” nagy iramban indult a verseny. Mentek a helyezkedések, a hatalmas lószok után sokszor váratlanul, meg-megtorpant a mezőny, igaz ilyenkor is 40 felett gurultunk, de sokszor veszélyesen összecsúszott ilyenkor a mezőny, mely következményeként a táv felénél ki is alakult egy 5-6 főt érintő bukás, és a mezőny végének rövid ideig tartó leszakadása. A mezőnyből az iram ellenére kiszűrődtek baráti beszélgetések, egymás heccelése, nevetések, aztán amikor már csak a karbon kerekek mámoros zaját, a váltók csattogását lehetett hallani, tudtuk, hogy az 5. vagy a10. körben járunk, és elindult a mezőny eleje a különdíjért. A megugrásokat természetesen a mezőny is követte, ilyenkor 50 körüli tempóban kapkodtunk a levegő után, próbáltunk még felváltani, de nem volt már gang, csak az tartotta bennünk a hitet, hogy bírnunk kell, mert valahogy a többiek is bírják még! Aztán jöttek az utolsó körök, már senki sem beszélgetett, próbálta mindenki mobilizálni a tartalékokat, koncentráltunk a mezőnyre, toltuk be a zseléket, próbált mindenki a stratégiának megfelelően pozíciót fogni és tartani azt. Hihetetlen ideges lett a mezőny, több apró koccanás majdnem bukásokat eredményezett, de végül továbbiakat megúszott a mezőny. És hogy micsoda mezőny volt!: az utolsó körökben öten megszöktek, és mint egy 25 másodperces előnnyel értek célba, a maradék mezőny egy-két versenyzőt leszámítva 10 másodpercen belül gurult át a célvonalon! Apró centiméteren múltak a helyezések, a véghajrá előtti pozícióvétel döntő volt a végső helyezést illetően!
