Vértes Maraton

Az elmúlt hétvégén, május 14-én a szinte hazai pályának számító Vértes Maratonon vettek részt montisaink egy része. Kolozsváry Szilárd a rövid táv Master2-es korcsoportjának 21-ik helyén végzett, míg Eisemann Róbert a középtáv Master1-es korcsoportjának 14-ik helyén futott be.

A versenykiírás itt található: link
Az eredménylista az alábbi linken tölthető le: letöltés

A továbbiakban Robi beszámolója olvasható.

Ma a Vértes maratonon képviseltük a csapatot Kolozsváry Szilárddal! Szilárd rövid távon indult (27km, egy kör), jómagam középtávon (54km, két kör)! Most az én szemszögemből tartok egy kis beszámolót!
A reggelem nem indult túl jól, kicsit elaludtam és a térdemet is mintha meghúztam volna, nem volt kellemes. A kapkodásba még a SiS-es géleket is otthon hagytam, még szerencse, hogy a rajtcsomagba kaptunk 2db-ot (High5).
A sárgumikat raktam fel, az elmúlt napok miatti esők miatt!
A bemelegítés rendben volt, de a fékeim nem voltak valami jók… valamivel összekenhettem a tárcsákat és sivítottak, de fogni nem akartak!
A rajtban sikerült egész jó helyre beállni!
Elrajtoltunk, próbáltam megnyomni az elejét, hogy az első meredekre jó pozícióba érjek. Utána azért kicsit próbáltam spórolni, hogy a második körre ne legyenek gondjaim!
A terep egész jó volt, az elmúlt napok időjárásához képest!
A hosszú meredeket a feléig tudtam tekerni, aztán előttem elakadtak, így nekem is tolás maradt a végéig! Aztán nyomtam tovább! Nagyon jól ment, szépen tudtam pörgetni és az erőmet is be tudtam osztani! Na meg a frissítésre is nagyon odafigyeltem! Vitányvártól lefelé sikerült “leégetnem” a tárcsáról a szennyeződést, utána fogott ahogy kell! 🙂
Az utolsó emelkedő elég agyagos, dagonyás volt, sok erőt kivett, de megvolt! :)Aztán első kör befejezve!
Második körre úgy mentem ki, hogy még maradtak tartalékaim! Itt már teljesen szétrostálódott a mezőny, de az emelkedőkön azért összejöttünk páran!
A hosszú meredeket már erőből nem tudtam kitekerni, így felvittem a bringát lábon! Aztán pörgettem egy kicsit, hogy kijöjjön a lábamból a tolás “fájdalma”! Utána már azért éreztem, hogy fáradnak a lábaim, de még ment rendesen!
Aztán az utolsó emelkedőn, a már kicsit jobban megszikkadt agyagos talajba úgy tapadt a gumi, mintha tépőzáron bicikliztem volna! Nagyon elfáradtak a lábaim a végére!
Célba érve szembesültem vele, hogy 18 percet javítottam a tavalyi időmön, úgyhogy elégedett voltam a teljesítményemmel, meg az eredményemmel! 🙂
Jövő héten Bakonybél maraton! Nem ismerem a pályát, de ha így tudok menni mint ma, akkor nem lesz gond! 😉
Hajrá!