Július utolsó hétvégéjén Zánkán rendezték a XVIII. 24 órás Mountainbike váltóversenyt. Egyesületünkből Q5 rajtszámmal Brigéció négyes néven a Dékány Tamás, Eisemann Róbert, Kolozsváry Szilárd, Tapsonyi Sándor kvartett állt rajthoz. Tomi és Robi már sokadik visszatérője volt ennek a megmérettetésnek, míg utóbbiak először álltak a rajtvonal mögé Zánkán.
Nos a szombat délben kezdődő rajt nem a terveknek megfelelően alakult. Robi kezdte a körözést, de már a 3,8 km hosszú pálya első harmadánál lánccsavarodás hátráltatta, így kénytelen volt a váltózónáig futva megtenni a kört. Őt Tomi követte. 4 kör megtétele után Robi visszaállt a versenybe, majd folytatódott a megbeszélt, óránkénti váltás, Szilárd és Sanyi egymás utáni szerepvállalásával. A péntek éjjeli zivatar egy nagyon jó állagú, döngölt talajt varázsolt a pályán. Egyedül az erdős részben érezhető magas páratartalom hatott kedvezőtlenül. Míg a rajt felhős, de napos időben dördült el, a délutáni órákra ez teljesen fel is szakadozott.
A harmadik etapot este 8 magasságában kezdte meg Tomi. Ez már számára is esti, lámpás körülményeket hozott. Mint az autósportban, a 24 órás Le Mans-i viadalhoz hasonlóan, itt is az éjszaka hozta a nehezítő körülményeket. Volt benne világítás probléma, hajnalban hátsó defekt nehezítette a helyzetet. Ez azt is eredményezte, hogy a kora reggeli órákra visszacsúsztunk a csoportunk harmadik helyére, melyet hol egy hol pedig két kör hátrányban tartottunk közvetlen riválisunk mögött.
A verseny végéig azonban minden igyekezetünk ellenére nem sikerült a javítás, sőt további technikai hibák léptek fel, melyek a tempó kárára léptek fel.
Így 24 órát követően 111 teljesített körrel a Kvartett férfi csoport harmadik helyén végeztünk. 10 körrel a győzes, míg 2 körrel a második helyezett előtt.
Július 8-án került megrendezésre a Top Maraton sorozat idei második versenye, az Esztergomból rajtoló Duna Maraton. Idén több szempontból
is változott a verseny és körítése. Egyrészt új személyek koordinálása alá került az esemény, de maga az útvonal is változott valamelyeset.
A rajt/cél például a Prímás-sziget aszfalt útján került kialakításra, szakítva az eddig stadionból való indulással/érkezéssel. A hosszú táv
útvonalán is voltak változások, illetve a rövid és közép távos versenyzők is módosított útvonalon közelíthették meg a célt, az eddig megszokotthoz
képest. Ami az időjárást illette, rég volt ehhez fogható kellemes idő bringás szemmel nézve. Július az itteni elmúlt versenyeket tekintve inkább a
forróságról szólt eddig.
Ami az egyesületi szerepléseket illeti, immáron három távon is képviselve voltunk. Gelle Olívia és év elején csatlakozott új versenyzőnk, Mészáros
Alexandra Éva a rövidtáv, Eisemann Robi a középtáv, míg Nagy Sándor Attila az idei szezon küzdelmeihez visszatérve a hosszútávon mérettette meg magát. Eredmények:
Gelle Olívia: rövidtáv U19 2. hely
Mészáros Alexandra Éva: rövidtáv Master1 2. hely
Eisemann Róbert: középtáv Master1 27. hely
Nagy Sándor Attila: hosszútáv Master2 12. hely
Gratulálunk minden versenyzőnknek. A versenyről készült beszámolók az alábbiakban, változatlan formában olvasható.
Alexandra:
Első versenyem a Duna Maratonon, első verseny az új bringával, rövid távon. A terep viszont nem volt ismeretlen, mert két héttel a verseny előtt csapattagokkal bejártuk a tavalyi pálya útvonalát. Természetesen néhány helyen nem tudtunk elmenni, mert akkor még nem kezdődött meg a tereprendezés. Sajnos ezt követően nem volt alkalmam bringára ülni, így indultam neki a versenynek. Tetszett, hogy a rajtnál név szerint beszólították azokat az indulókat, akik rendszeresen megmérettetik magukat hasonló versenyeken. Az azonban nem tetszett, hogy a mini távot és a rövid távot egyszerre indították el.
Két gélt és egy folyékony mg-ot készítettem magamnak az útra. Az első zselét a rajt előtt fogyasztottam el a másikat pedig féltávnál. A második gélt rövid időn belül követte a magnézium. 20 perccel az indulás előtt már csak a sor végén akadt hely a rajtvonal mögött és a lassú rajt alatt igyekeztem jól pozicionálni magam. A kezdeti folyamatos szintemelkedés nagyon megterhelt és mielőtt rákanyarodtunk a földútra kezdtem érezni, hogy kicsit visszább kell fognom magam, mert kell még az erő későbbre. Elégedetten kanyarodtam az ösvényre, mert sikerült jóval előrébb jutnom az induláshoz képest. Ez azért is fontos, mert a fák között, ösvényeken haladva gyakran nem tudunk előzni és kénytelenek vagyunk tartani az előttünk haladó tempóját. Ez most is így történt a terep első szakaszán, aztán a hasonló edzettségű versenyzők szépen beálltak egymás mögé és együtt haladtunk.
Sajnos a 12. km-nél leesett az első váltóm rögzítő csavarja, így ettől kezdve csak a hátsó váltót tudtam használni. Az erdős ösvények nagyon tetszettek, a nyitott rétek annál kevésbé. Nagyon dobált az egyenetlen talaj. Az időjárás viszont szokatlanul kegyes volt hozzánk egész idő alatt.
Összességében pozitív élmény volt végig tekerni a pályát verseny körülmények között. Nagy nehézség volt azonban nagy tányérral felmenni az emelkedőkön. Egy helyen, a legmeredekebben le is kellett szállnom, de tolva sem volt lassabb a tempóm a többiek haladásához viszonyítva.
Az útvonal jelölése számomra nagyon egyértelmű és részletes volt. A szintek változása, a pálya nehézsége nekem szimpatikus volt. Erőnlétemnek megfelelően jött sorba minden erőpróba, viszont nem igényelt túl sok technikai tudást ez a pálya. És itt említeném meg, hogy külön büszke vagyok magamra, hogy a Bazilikánál gond nélkül lementem a lépcsősoron, viszonylag tempósan (korábban nem mertem).
Örülök, hogy részt vehettem ezen a futamon. Az pedig tetézte az örömömet, hogy sikerült hoznom egy 2. helyezést az egyesületnek.
Köszönöm az egyesület támogatását és Tapsonyi Sanyinak a felkészítést! 🙂
Robi:
Szombaton esküvőn voltam. Nem maradtam sokáig, de nem tudtam teljesen kipihenni magam!
Vasárnap reggel összeszedtem minden cókmókomat, bepakoltam a kocsiba és indultam Esztergomba! Ott kipakolás közben észrevettem, hogy mégsem pakoltam be mindent, mert a kilóméterórámat otthon hagytam! Gondoltam most már mindegy, végigcsinálom így!
Sanyival még rajt előtt összefutottunk, leadtam a kulacsaimat, amit majd Dobogókőn fel tud nekem adni! Aztán mentem kicsit melegítgetni!
10:00-kor rajtoltunk, lassú felvezetés a város kevésbé forgalmas kis utcáin. Amikor felkanyarodtunk Vaskapu felé elengedték a mezőnyt és indult a csihi-puhi. Ahogy beértünk terepre, már megrostálódott a mezőny! Kisebb bolyok alakultak ki, próbáltam az egyikkel tartani, de nem láttam a pulzus adataimat, így próbáltam kicsit spórolósra venni, nehogy elfogyjak idő előtt!
Az emelkedőket meglepően jól bírtam. Az elmúlt időszakban nagyon nem tudtam kimenni edzeni és féltem is, hogy mennyire fogom bírni.
Dobogókőre felfelé a sípálya melletti ösvényen egy-egy meredek kanyart leszámítva tudtam megtekerni. Fent már várt Sanyi és bíztatások közepedte feladta a kulacsokat!
Következett egy hosszú technikás lejtő, ahol tudtam még pozíciókat javítanom. Pilisszentlélek előtti meredek lejtőn, egy előzés közben a hátsó kerekem lecsúszott egy vízmosásba és nagy tempónál keresztbefordult a bringa. Épphogy meg tudtam menteni a bukást, de a belső combomat jól lezúzta a nyergem. Tudtam folytatni, csak kicsi lendületet veszítettem!
Innentől voltak a pályában módosított útvonalak, amik ismeretlenek voltak számomra és még a fontos adatok sem voltak előttem (pulzus, megtett km). Nagyon jó útvonalat állítottak össze a szervezők!
A végére maradt egy hosszú technikás mászás vissza Vaskapuhoz, onnan meg egy technikás füves lejtő, ami annyira nem tetszett, de leküzdöttem!
Beérkeztem Esztergomba, itt már egy jó ideje egyedül haladtam, se előttem, se mögöttem senki!
Aztán a Bazilikánál láttam magam előtt pár bringást, ahogy befordultunk a célegyenesbe, még éreztem erőt a lábaimba és elkezdtem a sprintet, amit meg is nyertem. Még 5-6 embert előztem meg! Összességében azért elfáradtam, de annak ellenére, hogy nem láttam az adataimat, elégedett vagyok a menetemmel! Kategória 27. helyen értem célba. A tavalyi eredményhez képest gyengébbre sikerült, de idén nem vagyok Top formában!
Jól éreztem magam! Szeretném megköszönni Sándor Tapsonyi segítségét és bíztatását! Gratulálok a csapat többi résztvevőinek, rövidtávon szép eredményeket vittek haza!
Gratulálok Sanyának is a hosszútáv leküzdéséért is!
Következő megmérettetés a 24 órás MTB verseny Zánkán! Itt Brigetios csapattal állunk rajthoz! Hajrá!!
Sanya:
Sajnos a szilvásváradi verseny után kevés időt tudtam bringázásra szánni, ennek megfelelően féltem is a versenytől. Verseny előtti nap érkeztünk Esztergomba. Versenytávom ismét a hosszú táv volt (110km, 2540m szint.) Vasárnap a rajtvonalhoz beállva szomorúan tapasztaltam, hogy a hosszútávos mezőny az előző évekhez képest megfogyatkozott (kb.60-70 fő).
9:30 órakkor rajtoltunk el. Lassú felvezetéssel haladtunk keresztül a városon. Az időjárás tökéletesen jó volt (féltem a nagy melegtől). A várost elhagyva kezdődött az igazi montis terep. A pályát csak dicsérni tudom, nagyon jó volt. Meredek kaptatók és élvezetes lejtőzések váltottá egymást. Erőmet beosztva haladtam a mezőnnyel. A pálya legnehezebb része a Dobogó kői sípálya volt. Nem erősködtem mivel innentől még 80 km-er hátra volt, bele-bele tolva felmásztam. Tapsonyi Sanyi várt a sípálya tetején. Köszönet a biztatásért !!! Elkezdtem a 30km-es körömet amiből kettőt kellett menni. A pálya nagyon klassz volt. Összeverődtem egy versenyzőtárssal (Kiss Zoltán) akivel közel 60km-ert mentem együtt. Nagy segítséget jelentett számomra, mivel ismerte a pályát és nekem a kilométer órám sem működött. Felváltott vezetéssel haladtunk előre, egész jó tempóban. Újra felértünk Dobogó kőre. Sanyi ismételten ott volt, szurkolt és megtöltötte a kulacsomat is. Életemben először profi versenyzőnek éreztem magam ! Köszönöm Sanyi !!! Megkezdtük Zolival a következő 30km-es kört. Kb.75km-ernél valami történt az első váltómmal, nagytányéron darált kistányérra meg egyáltalán nem váltott. Újra felértünk Dobogókőre. Kezdtem érezni a felkészültség hiányát és a következő frissítőnél (90km) szóltam Zolinak, menjen. Egyre fáradtabb voltam és a nagyobb emelkedők előtt megállva, kézzel tettem le kistányérra a láncot. Szerencsére itt már inkább a lejtők domináltak és hamarosan ismét Esztergomban találtam magam. Elégedett vagyok, nagyon jól éreztem magam egy tökéletesen jó versenyen !!!
Köszönet Sanyinak és Ildikó lányomnak a szurkolásért !! Gratulálok fiamnak Norbinak és barátjának Daninak a középtáv teljesítéséért ! Szintén gratulálok a Brigetios csapattársaimnak!
