Bakonyerdő Marton – Bakonybél

Hétvégén, május 20-án Bakonybélbe látogatott a magyar MTB maratonozók többsége. Hetedik alkalommal került megrendezésre a Bakonyerdő Maraton, melynek rajt-cél központja egy vendégcsalogató kis bakonyi település, Bakonybél.
Egyesületünket ezúttal Eisemann Robi képviselte, aki bíztató eredményeket ért el az elmúlt hetek során teljesített versenyein.
Robi ezúttal is a várakozásoknak megfelelően tejesített, a középtáv Master1 kategóriájában 11-ik, míg az abszolút értékelésben az 50. helyet szerezte meg.
Versenykiírás, pályainformáció: link
Eredmények: XLSX

Robi beszámolója a versenyről az alábbiakban olvasható:
“Szombaton a Bakonyerdő Maratonon képviseltem a csapatot, jöjjön egy kis beszámoló:
Középtávon indultam, ami papíron 69km és 1560m szint, mérve 65km 1600m szint!
Első versenyem itt, a pálya ismeret hiánya azért jelentkezett! Bakonybélbe érve hatalmas szélvihar fogadott, elég hűvös is volt emiatt! Regisztráció, rajtcsomag átvétel után átöltöztem, bemelegítettem, aztán lassan lassan a szél is egy kicsit alább hagyott! Rajtba próbáltam jó pozícióba állni, hogy ne érjen nagy meglepetés, hisz minden maraton emelkedővel kezdődik és ha hátrébb indulok, akkor nem tudok a saját tempómba haladni!
Az első emelkedőhöz egész jó pozícióban érkeztem és gond nélkül fel is értem a Kőris-hegyre! Onnan egy elég jó technikás meredek lejtő! Amit fölfelé spóroltam, azt lefelé beleadtam!
A Cuha-völgyben jó hideg víz fogadott 9-szer, ugyanis ennyiszer kell áthajtani a Cuha-patakon!
Aztán ismét egy kis mászás kezdődött, itt kezdődtek a problémáim (pedig még csak féltávnál jártunk)! Az a helyzet, hogy eléheztem és az erőm is elhagyott! Felszenvedtem magam az emelkedőre és benyomtam 2 energia zselét, meg ittam jó sokat, ami ilyenkor már kicsit későn van, de be akartam érni a célba! Úgy látszik a reggelimet nem lőttem be jól! Aztán jött egy egynyomos meredek, köves lejtő! Volt ahol nem kockáztattam és inkább letoltam a bicajt és így estem el! Nem vészes, csak kicsit lehorzsoltam a térdem!
Aztán megkezdtük hátulról is megmászni a Kőris-hegyet! Ez már igazán nem esett jól! Egy jó 15km megtétele után kezdtek hatni a zselék és nagyjából helyrejöttem, de még azért tartalékoltam a végére, mert az a szintrajz alapján elégé “hepe-hupás”! Az is volt!
Az utolsó meredek lejtőn kieresztettem mindent, így egészen jól érkeztem a célba! Tetszett a pálya és a verseny színvonal is rendben volt! Jövőre biztos visszajövök, de jobban felkészülve!
Végül 3:33:13-as idővel a Master1 11. helyen értem célba!”