Tapsonyi Sándor 17. helyen végzett a cyclocross ob-n!

A 2017-es év első bringás versenye nem váratott sokat magára. Január 8-án, vasárnap ugyanis Cyclocross Országos Bajnokságot tartottak. A helyszín új volt, a rendező gárda viszont már annyira nem, ugyanis a Coffee Ride-osok által megálmodott verseny már a jó néhányadik volt, melyet sikeresen lebonyolítottak. A -5 fokban megrendezett viadalon Tapsonyi Sándor állt rajthoz, aki master1 kategóriában a 17. helyen ért célba!

 

Eredmények: link

Strava log: link

Tamás István (Stevestudio) videoja az elit futamról: link

Hivatalos eseményvideo a szervezőktől: link

Hostya Zoli (HZ Pictures) fotóalbuma: link

Farkas Milán (Milanphoto) fotóalbuma: link

Bak Ferenc fotóalbuma: link

“A 2017-es év első bringás versenye nem váratott sokat magára. Január 8-án, vasárnap ugyanis Cyclocross Országos Bajnokságot tartottak. A helyszín új volt, a rendező gárda viszont már annyira nem, ugyanis a Coffee Ride-osok által megálmodott verseny már a jó néhányadik volt, melyet sikeresen lebonyolítottak.

A körülmények most az átlagnál mostohábbak voltak, mert ugyan délhez közeledve szép napsütéses idő volt, de a nap -17 fokkal indult, mely végül a verseny végégig -5-ig melegedett.

Na de nem rohanok ennyire előre. A reggel fél kilences indulást követően majd két órás utat követően érkeztünk meg segítőmmel, Kovács Norbival a verseny helyszínére, a Csepel-sziget északi bejárata mellett található egykori Nagyvásártelep területére.

A pályát már javában bringások járták, de mi gyors rajtszám és depo kártya átvétel mellett döntöttünk. A hatalmas csarnokban, mely a rajt-cél területet foglalta magában, meglehetősen zord idő uralkodott. A napsütés csak a délutáni időszakra tudott melegséget eredményezni, mikorra már a Nap elég magasan volt a horizonton, hogy a magasan lévő ablakokon keresztül bevilágítsa azt.

Az első pályabejárást csak a nap második versenye után tudtam megoldani, a női elit és Master2-es fiúk versenye után. Hát jócskán nehezebb pályának tűnt ez elsőre, mint amelyeken eddig szerencsém volt rajthoz állni. Ugyanis a pálya nehézségét homokos siratófalak fel és lefelé történő mászása tette technikássá. Egy kör megtételét követően kiintettek a pályáról, mondván, hogy indul a gyermekverseny. Majd miután ennek vége volt, kb. még 1 órám maradt, hogy a 13:30-as rajtig sikerüljön megbarátkoznom a pályával.

Ez úgy-ahogy sikerült is. Az egyik fejtörés a helyes öltözék megválasztása volt. Ugyan a pályabejárásnál szinte túl voltam öltözve, de nem tudtam eldönteni, hogy mennyire vetkőzhetek neki a rajtban.

A versenyhez egyenkénti beszólítással töltötték fel a rajtrácsot, mindezt úgy, hogy először a férfi elit és U23, majd fél perccel később a Master1 korcsoportot rajtoltatták el. Az első kör meglehetősen zsúfolt volt, mint mindig. Esett, kelt a mezőny vége, az utolsó helyek egyikéről próbáltam meg előrébb kuszálódni.

Az egyébként csontszáraz pályán nagy port kavart a mezőny. Ettől és a hidegtől pár kör elteltével arra lettem figyelmes, hogy a szemhéjam eléggé lassacskán mozog, mint ahogy én magam is, a mezőny elejéhez képest. 😛

Történt ugyanis, hogy míg én kb. 8 perces köröket teljesítettem, a tavalyi bajnok – és mint utólag kiderült – címvédő mindezt 2 perccel jobb köridőkkel teljesítette. Ennek eredményeként viszonylag hamar két kör hátrányba kerültem. Nem kedvezett a helyzetemnek az sem, hogy bár Norbit a depóba kértem hogy frissítést adjon fel, de mint kiderült, a szabályok ezt nem tették lehetővé. Így kénytelen voltam e nélkül teljesíteni az 1 órás verseny hátralévő részét, majd 20 percet.

A versenytáv 10 kör lett, melyet az első kör leggyorsabbjának idejéből szoktak kalkulálni. Épp hogy megkezdtem a nyolcadik körömet, mire a speaker hangos üdvrivalgással köszöntötte a címvédő Búr Zsoltot. A versenyt így a Master 1 17-ik helyén fejeztem be, nyomomban egy szintén két körös hátrányban lévő sporttárssal.

A versenyt nagyon élveztem, bár ez kívülről bizton állíthatom, hogy nem látszott az arcomon. A jövő évi sorozatban majd teljes szezonos szereplést tervezgetek, ehhez azonban még sokat kell fejlődnöm. Elsődleges célként a versenyek egy körös hátránnyal való befejezése is nagy előrelépésnek számítana, ez fogja a motívációt jelenteni számomra. Köszönöm Norbi segítségét, illetve a versenyt megelőzően és  követően kapott bíztató szavakat mindenkitől.”